Búcsú mesteremtől

14

nézel reá semmit se látsz neve Messzire ment
fülelsz reá semmit se hallasz neve Csend
utánanyúlsz el nem nyered neve Se kint se bent

ezt a Hármat tovább kutatni sehogyan sem lehet
mert ott Homály van mi van ott az Egy
fölfelé száll nem ragyog
lefelé hull el nem sötétül
fonál szalad végtelenül
ide s tova halad
megnevezhetetlen

és visszatér a dolgok nélküli semmibe

ezt mondjuk úgy a nincs-alak alakja
ez a dolgok nélküli forma
erre mondjuk hogy-hogy el van mosódva

találkozol vele s nem látod arcát
mögötte mész és nem látod a hátát

őrizd te csak a Régiek Útját
őrajta járj a jelenbeli létben
az Ős Kezdetet aki ismeri
az Utat hol fut most is fölleli

15

akik a régi időkben kiválók voltak mint mesterek
titokzatosak voltak előkelők mély tudományok ismerői
kikutathatatlan sejtelmesek
annyira érthetetlenek 
hogy akár le is lehet rajzolni őket
vigyázatosak voltak
mint aki télidőben átgázol egy folyón
körültekintők
mint aki mind a négy szomszédjától retteg
csupa méltóság
mint egy vendég
engedékenyek
mint amikor már olvadozik a jég
tisztességesek
mint a faragatlan tuskó
távoliak
mint a völgyek
zavarosak
mint a sáros pocsolyák

van-e hát aki ezt a zűrzavart itt földerítené
Lassan kitisztul
van-e aki sokáig várni tud tetteknek idejéig
Lassacskán élni kezd

törődj az Úttal s ne kívánj olyan nagyon kiteljesedni
ha nem kívánsz kiteljesedni
fáradt lehetsz anélkül hogy
meg akarnál újulni mindjárt

16

juss el a végső ürességig
állhatatosan őrizd a csendet
a tízezer dolog mind együtt föláll
látom ahogy fordulni kezdenek
a dolgok valamennyien
visszafordulnak gyökereikhez
a gyökerekhez visszatérni: csend
azt mondjuk: az Ég elrendelése
mennyei sorsához aki visszatér: maradandó
a maradandót megismerni: fény
nem ismerni a maradandót: téboly és verem
a maradandó ismerete: türelem
aki türelmes abban nincs előítélet
nincsen benne előítélet körben halad
körben halad vagyis nagy 
nagy vagyis ő maga az Út
az Út
csak fut
tovább
lehull
a test
semmit se
veszt

(Lao-ce: Tao te king
Karátson Gábor fordítása)