ÁRNYBÓL SZŐTT FÉNY / LIGHT WOVEN FROM SHADOW
Szövevény-sorozat / Contexture series
​

Színszimfóniák, ritmusváltások, visszatérések; egy koncentrikusan végigjárandó út: végeláthatatlanul ismétlődő emberi alakok reménytelen hajszájának lehetünk tanúi. A figurák lüktető masszaként egy kozmikus, mindent magába foglaló, emlékező életszövedékké sűrűsödnek, amely időn és történelmen felülemelkedve mágikus szőnyeggé, szellemi tapasztalattá, végső harmóniává transzponálja az ember vergődését.
A nagy képfelületeket felépítő kis ábrák parafadugó-pecséthengerekbe metszett lenyomatokból születnek. Ezek az ismétlődő mikroképek nem csupán formai egységei a műveknek, hanem tematikus hordozói is. Négy alapmotívum rajzolódik ki — háborúk, katasztrófák, betegségek és bűnök — hol visszafogottabban, hol erőteljesebben olvasható módon, sormintává rendezve az emberi történelem káoszát.
A képsorozat fő problematikája az ismétlődés, ciklikusság és visszatérés kérdése: az emberi természet és a szenvedés viszonya, a történeti gondolkodás csapdái és az ezekből való kiszabadulás lehetősége. A művek a történelem folyamatos újrajátszását nem lineáris elbeszélésként, hanem ornamentális renddé szervezve jelenítik meg, ahol a pusztító események képei egy időtlen szerkezet részévé válnak.
A szőnyegszerű forma az ősi, szakrális gondolkodás felé mutat: a rituális ismétlés, az ima és a meditáció tere, amely képes kizökkenteni az embert az időből. A sorozat végső kérdése így nem csupán történeti vagy esztétikai, hanem egzisztenciális is: van-e kitörési lehetőség a végeláthatatlan szenvedés-folyamból, és elérhető-e egy olyan állapot, ahol a káosz rendezett kozmoszként, a szenvedés pedig szellemi harmóniaként értelmezhető újra.
​

​The series explores the concepts of repetition, cyclicality, and return within the context of human history and existence. Organized along concentric structures, the works depict endlessly recurring human figures engaged in a futile pursuit, condensing into a pulsating, all-encompassing fabric of life. This visual system transcends historical time, transforming human struggle into a symbolic, carpet-like form that gestures toward spiritual experience and harmony.
The large-scale compositions are constructed from small-scale images produced through impressions carved into cork stamp rollers. These repeated micro-images function not only as formal units but also as thematic carriers. Four primary motifs recur throughout the series—wars, catastrophes, diseases, and sins—appearing with varying degrees of legibility and forming patterned sequences that organize the chaos of human history.
The central focus of the works lies in the examination of repetition and historical recurrence, addressing the relationship between human nature and suffering, as well as the constraints imposed by linear historical thinking. Rather than presenting history as narrative progression, the series arranges destructive events into an ornamental structure, allowing them to be perceived as elements of a timeless visual order.
The carpet-like format refers to ancient and sacred modes of thought, invoking ritual repetition, prayer, and meditative practices as means of stepping outside chronological time. In this context, the works raise an existential question: whether there exists a possibility of release from the seemingly endless cycle of suffering, and whether chaos may be reinterpreted as an ordered cosmos and suffering as a form of spiritual transformation.

https://epa.oszk.hu/04400/04459/00004/pdf/EPA04459_atelier_2020_4_02-07.pdf

THALY KÁLMÁN: A SZŐNYEG

A végtelenben, tér s időnek
örök határin messze túl,
a mindenségnek, múlt s jövőnek
szövőszékén ül az Úr.
Szövi száz meg száz emberélet
szép, tarka, hímes szőnyegét,
hol napfényt sző beléje, hol meg éjet,
így lesz hol fényes, hol sötét.
Szált szálba fonva vagy bogozva,
keresztbe szőve, át meg át,
egymás erejét megsokszorozza,
és fényt és színt egymásnak ád.
De amint éltünk gyönge szála
ez óriás szőnyegbe fut,
nem eszmél sorsa mély okára,
s dicsőségéről mit sem tud.
Ám kezdetén egy szebb jövőnek,
a mindenségen messze túl,
dicső remekmű lesz a szőnyeg,
mit életünkből szőtt az Úr!
​

KALMAN THALY: THE CARPET

Beyond infinity, beyond the bounds
of space and time, far, far away,
upon the loom of the universe,
of past and future, God holds sway.
He weaves the lives of countless souls
into a carpet, rich and bright,
now threading sunlight through its folds,
now weaving darkness, depth, and night.
Thread into thread, entwined or knotted,
crosswise woven, over, through,
each strand its strength with others doubled,
sharing color, light anew.
Yet as our fragile thread of living
into that vast design is spun,
we grasp not fate’s profound forgiving,
nor know the glory we have won.
But at the dawn of fairer days,
beyond the universe’s view,
a glorious masterpiece shall rise--
the carpet God from our lives wove true.
​

​Pecséthenger installáció  / Installation of corks

​

„Ha mindig-egy a végtelenben
Hömpölyög örökkön tovább,
Mint ezerféleképp ívelten,
Feszesen önmagába-zárt,
Életkedv árad mindenekből,
Kicsiny vagy nagy csillag legyen,
S a harc, az ellentét, mi feltör,
Istenben béke végtelen.”
(Johann Wolfgang von Goethe: Faust)
(Spengler: A Nyugat alkonya boritójáról

​“In the Endless, self-repeating
flows for evermore The Same.
Myriad arches, springing, meeting,
hold at rest the mighty frame.
Streams from all things love of living,
grandest star and humblest clod.
All the straining, all the striving
is eternal peace in God.”
(Johann Wolfgang von Goethe: Faust)
from the cover of Oswald Spengler's The Decline of the West