E M B E R G Y Ö N G Y - kiállítás sámoti Antióchiai Szent Margit templomban 2025
H U M A N P E A R L - exhibition at the church of St. Margaret Antiochea, Samot, 2025
”A Margit legenda nagyon módszeresen bemutatott szenvedéstörténete akár allegórikusan is
megközelíthető, egy lélek személyiségrétegeinek le- vagy felfejtése egészen odáig, mikor már
megmutatkozik az, ami nem elvehető. Sérthetetlen, elpusztíthatatlan....
-mit jelent testi, és mit jelent lelki és mit szellemi szinten a kiszolgáltatottság? Egy nő,
hogyha nem engedi, hogy birtokolják - a nemes lelkét (apa), a szép testét (kérő, falu) -, milyen
következményekkel járhat az a lázadás? Margit nem véletlenül a határok, a határtartás védőszentje is. A nők felé fordulva nélkülözhetetlen bíztatás az újrafelfedezése, mert módszereiben részben feltétlenül, de hősiességében
nem különbözik Szent György vagy Szent László jelentőségénél....
Elnézzük ezeket a jégszobrokat - ...-fagyott testük előrevetíti az elmúlásukat. Bánat és örömhír is ez
egyszerre; a testbe zárt gyöngyök felszabadulnak, miközben a forma eltűnik. Visszatér a víz a földbe, és
gyöngyök gurulnak a felsebzett padló bontott téglái közé. ... Ami értékes, az sosem lehet túlságosan apró. Minden számít. Saját kezünkben vannak a döntéseink." (Matyus Dóra szövegéből)
"The legend of Saint Margaret presents suffering in a deliberate, almost allegorical way, revealing layers of the soul until what is inviolable and indestructible appears. The successive figurative scenes invite reflection: what does vulnerability mean—physically, emotionally, spiritually? How can a woman respond when her body, her spirit, or her boundaries are challenged—from external pressures or inner attacks? Margaret becomes the guardian of limits, a symbol of resilience whose courage resonates with that of Saint George or Saint Ladislaus.
Viewers are confronted with ice sculptures, their frozen forms anticipating dissolution. As they melt, hidden pearls are revealed—a reminder that impermanence and value coexist. Suffering and transformation, loss and discovery, are intertwined. Every detail matters, and the choices we make remain in our own hands." (Dora Matyus, curatorial text)
Inspired by medieval fresco fragments of Saint Margaret of Antioch from the Carpathian Basin (Süvéte, Szalonna, Bögöz), the Saint Margaret of Sámot Fresco Cycle was projected as an alfresco onto the northern wall of the church. The projection invites viewers to enter the legend of the martyred saint, exploring suffering, resilience, and transformation through a contemporary lens.
Large-scale paintings and ice-and-shell installations reinterpret medieval symbolic language, examining wounding, vulnerability, and the process of becoming pearl—how endurance and self-transcendence create insight and beauty. The body is suggested as a temple, where psychological, spiritual, and symbolic dimensions intersect.
At the former altar, ice sculptures placed on the dismantled floor evoke the feminine: maternal protection, the keeping of limits, and archetypes such as the Woman Clothed with the Sun and the Great Mother. As the ice melts, hidden pearls are revealed, reflecting impermanence, revelation, and the persistence of value.
The exhibition invites contemplation of what endures when forms dissolve, and how presence, attention, and choice carry meaning. Suffering and transcendence, impermanence and value, coexist, creating a living narrative of both legend and contemporary artistic expression.
A kiállítás alapját a Kárpát-medencében fennmaradt Antióchiai Szent Margit vonatkozó középkori freskótöredékek – a süvétei, szalonnai és bögözi templomok falképei – adták, amelyeket a művész kutatásai során személyesen is tanulmányozott. Ezeknek a „képregényszerű” jelenetsoroknak és ikonográfiai forrásoknak azinspirációjára készült el a „Sámoti Antióchiai Szent Margit freskóciklus“, amit mintegy álfreskóként a templom északi falára vetítve láthatott a közönség. A vetítés a kiállítás kerettörténeteként szolgált, vizuálisan mesélve el a mártírszent legendáját.
A középkori jel- és szimbólumrendszert kortárs formanyelven újragondolva Méry Beáta nagyméretű,
organikus absztrakcióba hajló festményeket és jégszobor-installációkat állított ki. Ezek központi témái a sebzettség, a szenvedés és az átalakulás – a „gyönggyé válás” folyamata – voltak. A test mint templom, a szenvedés értelmezése, az önmeghaladás és a Margit-legenda pszichológiai olvasatai is megjelentek a tárlat témái között.
A valamikori oltár helyén, a felbontott padlózaton elhelyezett jégszobor- és kagylóinstalláció a „margitság” női minőségeit idézte meg: a szülő nők védelmét, a határtartás szerepét, valamint a Napba öltözött asszony és a Nagy Anya archetípusát. A jégszobrok elolvadása után a belsejükben elrejtettgyöngyök maradtak vissza, az elmúlás és a maradandó érték szimbolikus megjelenítéseként.
